AZ ÖRDÖG PRADÁT VISEL – EGY PÁLYAKEZDŐ VISZONTAGSÁGAI

AZ ÖRDÖG PRADÁT VISEL – EGY PÁLYAKEZDŐ VISZONTAGSÁGAI

AZ ÖRDÖG PRADÁT VISEL – EGY PÁLYAKEZDŐ VISZONTAGSÁGAI

AZ ÖRDÖG PRADÁT VISEL – EGY PÁLYAKEZDŐ VISZONTAGSÁGAI bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
0 Flares Filament.io 0 Flares ×

Nagy kedvencem ez a film, mert nemcsak szórakoztató, de roppant tanulságos is! Fiatal, pályakezdő értelmiségi lány újságírói munkát keres. Többszöri sikertelen próbálkozás után elvállal egy asszisztensi állást a legnagyobb divatlapnál. Az első év kisebb-nagyobb buktatóit, sikereit ismerhetjük meg a filmből és azt, hogy végül hogyan állja meg a helyét.

Az első képsorok szerint hősünk, Andy épp állásinterjúra készül. Tisztálkodik, felöltözik, majd elindul a meghallgatásra. De hiába gondolja úgy, hogy rendbe tette magát, nem éppen interjúnak megfelelő a külseje: semmi smink, a haja szélfútta, rendezetlenül lóg, a ruházata hétköznapi viselet, abból is az igénytelenebb fajta. Úgy néz ki, mint egy csóró egyetemista diáklány. Csakhogy ez már nem az iskola! Ahogy otthonról elindul, észrevétlenül az üzlet világa felé veszi az irányt, ahonnan nyilvánvalóan első ránézésre kilóg – nem jó értelemben. S az egész összképet megfejeli egy sült hagymával teletömött hamburgerrel (reggelire??), amitől 5 méteres körzetben bűzlik. Főképp egy olyan kifinomult környezetben, mint a Runway titkársága, lehet penetráns…

Aztán amit egy álláskereső elronthat, azt ez a lány megteszi. Szinte tanítani lehetne az elrettentő példákat, amiket felvonultat. Először is felkészületlenül érkezik. Egy pillanat alatt bárki számára nyilvánvalóvá válik, hogy azt sem tudja, hol van, kivel áll szemben. Egyértelmű, hogy nem tájékozódott előzetesen a cégről, a vezetőjéről. Nem ismeri a partnereket („…betűzné a Gabbana-t…”)

Az is bizonyos, hogy egyáltalán nem elkötelezett híve az ágazatnak. Divat ismerete: „miből gondolod, hogy nem érdekel?” – vajon miből? Tehát mást mond, mint amit közvetít magáról. Elég csak ránézni és máris elárul magáról mindent. Nem a ruha teszi az embert. De a ruha, a külső igenis meghatározza az első benyomást, hogy a külső szemlélő hová, melyik polcra helyez a társadalmi ranglétrán.

Egyszer elmentem egy természetgyógyász előadására, aki az egészséges életmód, táplálkozás lelkes híveként annak rejtelmeibe kívánta beavatni a hallgatóságot. De ahogy a közönség megpillantotta az illetőt, szinte megfagyott a levegő. Az előadás címéből ítélve azt várta volna bárki (és a jelek szerint a teremben ülők nagy többsége), hogy az előadó egy életvidám, energikus személyiség, aki majd kicsattan az egészségtől. Ehhez képest ott állt egy aszkéta, a megszürkült bőre ráaszalódott a zörgő csontjaira, és elhaló hangon próbálta felolvasni az előre megírt szöveget a reszkető kezeiben didergő papírból, amit tovább nehezített, a ki tudja hány dioptriás szemüveg, amin kétségbeesetten próbált keresztül látni. Az első 10 perc alatt már az is kétséges volt, hogy túléli a saját előadását. Gyorsan el is jöttem, nem akartam megvárni a tragédiát. Igen, tudom, most jönnek az okoskodók, hogy „de hát ez a te elvárásod volt, a te előítéleted..”. Naná! Ha már az egészséges életmódról van szó, ki akarhat élő halottá válni?  (Nem egyedül távoztam fejvesztve…) Ez az ember vajon hitelesen képviselte azt, amiben feltehetőleg hitt? Elfogadható szószólója volt egy életmódnak, amit népszerűsíteni kívánt? Aligha.

De térjünk vissza a filmhez… Andy nemcsak a cégből, a megpályázandó állásból, de saját magából sem készült fel. Amikor arról kell beszélnie, hogy miért ő a legalkalmasabb az adott pozícióra, bizonytalan, szánalmas szöveget nyom a korábbi, iskolai szárnypróbálgatásairól. Az alapján, ahogy kinéz, és amit mond, egyáltalán nem győz meg senki az alkalmasságáról. „se ízlése, se stílusérzéke” „Ki ez a seszínű kis senki?” Az a bizonyos első benyomás tehát kilőve… Miranda, a lap teljhatalmú nagyasszonya valami rejtélyes okból mégis ad egy esélyt neki és felveszi. De az ilyesmi szinte csak a filmekben fordulhat elő. Az életben valószínűbb, hogy ezek után a jelölt ismét az utcán találja magát.

A betanulási idő = 0. Erre mondják, hogy „bedobták a mély vízbe”. Az életben is alapvető elvárás, hogy az új munkaerő tudjon telefont kezelni, ügyfelekkel bánni, üzenetet átvenni/átadni, hogy rövid időn belül felvegye a fordulatot. Ezek azok a készségek, amelyeket az iskolában nem lehet elsajátítani! Ehhez szükség van gyakorlatra, amit jó, ha már a tanuló évek során megszereznek a fiatalok. Mert a sutaság diákként, vagy teljesen kezdőként még elmegy, a legtöbb helyen tolerálják is. De néhány éves tapasztalat mellett, vagy – mint esetünkben – egy magasan kvalifikált munkakörben már ciki.

Andrea megkapta azt az állást, amiért „mások ölni tudnának” és mégsem töri magát egy kicsit sem. Még a segítséget is visszautasítja: „nincs rá szükségem, Miranda tudja, hogy hogy nézek ki…” Persze, és reméli, hogy felnősz a feladathoz. De nem. Ehhez ennek a lánynak elég sok időre van szüksége. Semmi igyekezet nincs benne a változásra, hogy jobban beilleszkedjen a cég környezetébe. Átmenetinek, ugródeszkának tekinti ezt az állást. Ez melyik vezetőnek tetszene? Hisz így nyilvánvaló, hogy az illető beosztott dehogy fog mindent megtenni a munkájáért… Süt róla az érdektelenség. Ha egy főnök nem látja a dolgozón az igyekezetet, ugyan miért alkalmazza tovább? Andy abból indul ki, hogy ha őt nem érdekli a divat, miért érdekelne bárki mást? S azt a kevés embert, akit ez a világ vonz, lenézi, ostobának tartja. Ehhez megerősítést is kap a barátjától: „Ugyan, telefonálsz, kávét főzöl, ehhez csak nem kell egy estéji?” Nem, mert az sem épp oda való. Csakhogy a titkárság a cég arculatához tartozik. Az irányítás előszobája. Nemcsak adminisztratív, szervezési, de PR elem is!

Andrea sikertelennek érzi magát és nem érti, hogy Miranda miért nem ismeri el a munkáját. Az író Nigel szájába adja a választ: „nem töröd magad”. Rávezeti a lányt, hogy már nem az iskolában van, ne várjon dicséretet minden tettéért, ami a munkaköréhez tartozik. „ha jól csinálok valamit, az természetes” Pedig csak a feladatát teljesíti és hogy jól, az a normális. Egy munkahelyen azért, mert jól végzed a munkád, még nem jár piros pont. Egyszerűen ez a kötelességed. A férfi elmagyarázza a cég filozófiáját, s rajta keresztül megérti végre, hogy ő is hibás, amiért nincs eléggé megbecsülve, s neki magának is változtatnia kell a hozzáállásán.

Minden cégnél vagy egy Nigel, a régi motoros, aki tudja mi a dörgés, ismeri a szakma csínyját-bínyját. Jó szándékú, segítőkész a fiatalokkal szemben, mert még emlékszik rá, hogy ő is így kezdte. Ő az, aki tipikusan a saját erejéből küzdötte föl magát a szamárlétrán, s mindent odadobott a szakmai sikerért, mégsincs maradéktalanul elismerve. Érdemes felfedezni őt és jóban lenni vele, s ha megnyered magadnak, sokat profitálhatsz a tanácsaiból.

A történetben aztán megtörtént a baj, s Andynek ezek után sokkal keményebben kell bizonyítania. A megjelenés előtt megszerezni a Herry Potter kéziratot? Mi van? Szimbolikusan ilyen abszurd és heroikus küzdelem lehet visszatornázni magát egy kezdőnek egy ordas hiba után. De a filmbeli Andy teljesíti a feladatot. Már önmagában ez is elismerésre méltó tett, de ami igazán kivívja Miranda nagyrabecsülését az az, hogy képes volt tovább gondolni a folyamatot; nemcsak, hogy megszerezte, de beköttette, s célba juttatta azt a bizonyos kéziratot. Tehát a cél érdekében önállóan cselekedett. Ez az az áttörés, amivel kétségtelenül bizonyította rátermettségét.

Mire minden rendeződni látszik, addigra a párkapcsolata kerül válságba. „a magánéletem romokban” – „ez van, ha beindul a szekér” Tényleg? Ennek törvényszerűen így kell lennie? Valóban nem egyszerű két fronton is teljes odaadást tanúsítani. Esetünkben – ahogy azt hiszem többségében – a karrier győz.

A vízválasztó a párizsi út. Egy próbatétel, ami az elkötelezettségét teszteli. „magáé a döntés” – hangzik a már-már zsarolásnak tűnő könyörtelen felszólítás. Miranda azt várja, hogy asszisztense határozza el magát és végre köteleződjön el a karrierje mellett. A forgatókönyvíró tompította a morális késdöfés élét azzal, hogy „eltörte” az addig első számú jelölt, Emily lábát. Így már nem lehet kétséges, hogy Andy utazik.

Ott Párizsban aztán végkép megbabonázza a divat világa. Még Mirandát is más szemmel látja, amint szembesül vele, hogy ő is csak egy hús-vér ember, aki nem mentes a magánéleti problémáktól, de aki vérbeli profiként képes azt félretenni, ha a hivatásáról van szó. Ekkor kezdi megérteni, hogy a nőt, aki úgy tűnt, azért született, hogy az ő életét tönkre tegye, mégsem olyan rossz. Lojalitásának hangot is ad és ezzel a mondattal kel a védelmére: „Igaz, elég kemény, de ha férfi lenne, mindenki el lenne ájulva, milyen jól végzi a munkáját.” És nem? Dehogynem! Ha egy nő attól sikeres, hogy komolyan veszi a munkáját és vannak elvárásai, amelyeknek hangot is ad, s olyan légkört teremt maga körül, hogy ott mindenki érezze, a legjobb tudásra és teljes odaadásra van szükség, akkor az a nő egy karrierista fap*csa. De ha mindezt egy férfi teszi, akkor ő egy vérprofi, karizmatikus vezető, egy alfa hím.

karrierépítés, pályakezdő, szakmai tapasztalatMiranda a hűvös, karrierista nő. A kisujjában van a szakma minden mozzanata. Azt mondják róla, a divat világában élet-halál ura. Nem kiabál, nem nevetgél. Semmi harsányság. Ezt az ő pozíciójában nem engedhetné meg. Olyan finomságokkal jelzi tetszését-nem tetszését, mint a mimika, hogy nevén szólítja a lányt, vagy, hogy kinek az asztalára hajítja reggelente a kabátját. Kiváló taktikus, jó emberismerő. Ahogy a pozíciójára törő francia riválist lefegyverzi, az elismerésre méltó!

Ebben a filmben történetesen a divatiparról van szó, de minden szakmának van egy csúcs képviselője, egy ikonikus alakja, akinek a védnöksége alatt fejlődni, kinevelődni életre szóló befektetést jelenthet. Szerintem egy ilyen főnök mindjárt a pályánk elején a legjobb tanító. Bármennyire is kemény – mintha az élet nem lenne az – utólag hálásak lehetünk neki a későbbi énünkért.

Az utolsó képkockákon a Miranda arcán átfutó halvány mosoly és a sajátos ajánlólevél mindezek ellenére az emberségét bizonyítja

Ki látta a filmet? Mit gondoltok, Miranda tényleg annyira ördögi lenne?

Mi a helyzet a munka-magánélet egyensúlyával?

Tényleg csak az lehet sikeres, aki lemond a családról? Várom a véleményeket.

Humanilla_blog_alairas

 

 

 

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Filament.io 0 Flares ×

Humanilla a közösségi médiában

HÍRLEVÉL

ÖNFEJLESZTŐ E-KURZUS
HA KELL EGY KIS BIZTATÁS...
Hasznos tanácsok, praktikus ötletek hetente
+ hétvégi blogösszefoglaló, hogy
ne maradj le semmiről.

Igen, szeretnék feliratkozni a humanilla.hu weboldal hírlevelére.

Back to Top

EL NE FELEJTSD LETÖLTENI AZ AJÁNDÉKOKAT!